Az ideális állapot nem létezik, csak a filmekben

Egyszercsak észrevettem, hogy gonoszak lettek a ruháim

Nem lesz meglepő, hogy miért vágtam bele a diétába: egyszer csak azt vettem észre, hogy gonoszak lettek a ruháim. Amikkel addig jó barátságban voltam, azok egyszerűen többé nem voltak jók rám. A nagy felismerés viszont akkor jött, amikor karácsonykor összeálltunk egy családi fotózásra. 

Mikor visszanéztük a  képeket, láttam, hogy behúzott hassal is akkora vagyok, mint Télapó a puttonnyal, sajnos ajándékosztás előtt. Láttam, hogy így nem lesz jó, mégis végigzabáltam a karácsonyt, szilvesztert, és januárban kezdtem csak el súlyt csökkenteni. Onnantól viszont nem volt megállás!

Elkopott a csípőm, az edzések sem mentek jól

A fogyás azért is volt fontos, mert van egy ízületi porckopásom, aminek nagyon nem tett jót a túlsúly. A csípőm szépen lassan elkopott a korábbi küzdősportok során, ezért nagyon nem mindegy mennyi plusz súlyt cipelek magammal... 

A másik, ami legalább ennyire zavart, hogy nem tudtam mozogni. Nem éreztem jól magam, az edzések sehogyan nem mentek. Próbáltam lenyomni pár fekvőtámaszt, az kiröhögött. Valamit tényleg el kellett kezdeni. 

Nincs ideális súly

Amikor belekezdtem a súlycsökkentésbe, az elején nagyon nem szerettem a mérleget. Az egész témáról én egyébként úgy gondolkodom, hogy nincs ideális súly. Én soha nem számokban gondolkoztam, nem kilókban, centikben, hanem teljesítményben. 

Az ideális számomra azt jelenti, hogy gond nélkül megehetek azt, amit akarok, mert tudom, hogy jó a formám.

Ha esetleg túlettem magam, akkor tudom, hogy másnap le tudom mozogni. Úgy szeretnék élni, hogy ne kelljen azon gondolkozni, hogy most súlyt kell csökkentenem, vagy tömeget kell növelnem hanem úgy érezzem magam jól, ahogy vagyok. Ez lehet 85 kilósan, 95 kilósan vagy 110 kilósan, teljesen mindegy. Ez fejben dől el, hogy kinek mi a saját ideálja.

Az izmaimból nem, csak zsírból fogytam

Amikor belevágtam a diétába, fel voltam rá készülve, hogy erőtlen leszek, nem fog menni az edzés. Ezért is volt kellemes meglepetés, hogy az összes többi diétával ellentétben itt az izmaimból nem, csak zsírból fogytam. 

Ráadásul rengeteg időt lehet nyerni azzal, hogy ha nincs megiszom egy turmixot, letudtam egy étkezést, utána tudom tenni a dolgomat tovább. Tapasztalatom szerint 2-3 étkezést nyugodtan lehet helyettesíteni a turmixokkal anélkül, hogy akárcsak diétának érezném, mert pont elég energiát ad a következő pár órára. 

A környezetem már tanácsokat kér tőlem

A turmixokkal eddig 13 kilót adtam le, és a környezem már tanácsokat kér tőlem: hogy fogytál le? Szerinted ez jó lenne nekem? Te mit gondolsz erről? Ilyenkor mindig csak azt tudom elmondani, ami nekem bevált, hiszen mindenkinek más az ideális. 

Az viszont biztos, hogy energikusabb vagyok, gyorsabban tudom csinálni a dolgaimat, jobban alszom. Ez sokat számít. Az öltözködés terén viszont kitoltam magammal: mostmár megint nem férek bele a kedvenc nadrágomba, de már a mínusz oldalról. 

A turmix továbbra is a napjaim része

Bár most épp nem diétázom, de a turmix most is a napjaim része, mert elég energiát ad, és ki tudok vele hagyni egy-két étkezést. Nem számolom a kalóriákat, mert úgy érzem, hogy nem kell, de azért persze odafigylek az étkezésemre. 4-5 naponta ráállok  a mérlegre, hogy jó úton járok-e, és amikor azt mondja, hogy nem, akkor több étkezést váltok ki turmixszal.

Amit viszont minden diétázónak üzennék, az az, hogy

az ideális állapot senkinél nem létezik, csak filmekben. Ezek sztereotípiák.

Az az ideális forma, amikor jól érzem abban az adott pillanatban és ezt mindenki döntse el saját maga.