Egy 38 éves anyuka fogyása

M. B. vagyok, 38 éves dolgozó családanya.
Amióta az eszemet tudom sportoltam, tornáztam, kerékpároztam, karatéztam, röplabdáztam, aerobikoztam, jógáztam. Zsák számra faltam az édességet, jókat ettem, főleg szénhidrátokban gazdag ételeket. Jókat ittam, és 14 éves korom óta dohányoztam.

Tudtam, hogy hajlamos vagyok a hízásra, de mindig odafigyeltem a súlyomra, és az alakomra sem volt sosem gondom. A 167 cm magasságomhoz 56-58 kg között mozgott a súlyom. Ha felszaladt néhány kiló, könnyedén megszabadultam tőle. Aztán elérkezett a pillanat, amikor nekem is benőtt a fejem lágya. Gondolván arra, hogy szeretnék anya lenni, és szeretnék egészséges gyermeket, szépen lassan, szálról szálra leszoktam a cigiről. Mire ez megtörtént az 58 kg, 64 kg lett. Gondoltam, sebaj, gyorsan leadom. Igen ám, de a nikotin nélkül teljesen lelassult az anyagcserém. Mire rájöttem, hogy miért nem mozdulnak a kilók, megtudtam, hogy gyermeket várok. Így nem kezdtem fogyókúrába, hanem úgy döntöttem, nem mondok nemet semminek, csak igyekszem mértéket tartani. A két tepsi rétes lett az alapmérték.

Egyszerűen fizikailag voltam rosszul, ha nem kaptam meg, amit kívántam. 85 kg-al "gurultam" be a szülőszobára, 75 kg-al jöttem ki. Mindenki azzal bíztatott, hogy ne aggódjak, a szoptatás alatt szinte le fognak olvadni rólam a kilók. Hát eszük ágában sem volt. Kilenc hónap szoptatás után fogtam hozzá életem első komoly fogyókúrájának.

A kalóriaszámolgatást választottam. Hosszú hónapok alatt nagy nehezen lemászott rólam egy kiló, amit elkeseredésemben egy este alatt visszaettem chips, csokis keksz, és más finomságok segítségével. És ez így ment jó sokáig. Mozogni nem mozogtam, mert mindig fáradt voltam, viszont bálnaságom miatti elkeseredésemben csak ettem, ettem, és ettem. Napközben ettem a salátát, meg a csirkehusikát, na meg a fiam maradékát, este meg jött a nasi. Nagyon el voltam keseredve, hogy képtelen vagyok ellenállni. A férjem is próbált a lelkemre hatni, hol gyengéd bíztatással, hol kemény szavakkal.

Az igazi kőkemény elhatározást az hozta meg, közeledik az időpont amikorra második gyermekünk vállalását terveztük. Elmentem egy zsírbontó kezelésre, természetesen nem járt eredménnyel. Egy barátnőm tartós akupunktúrával fogyott le, arra gondoltam, nekem is meg kellene próbálnom, amikor eszembe jutott, hogy pár nappal korábban láttam egy reklámot a tévében, valami IdealBody®-ról^®. Rákerestem az interneten, elolvastam, és azt gondoltam lehet, hogy ez a nekem való fogyókúra? Ehetek reggeltől estig édességet, és még fogyok is? Azon kívül a fehérjediéta elég logikusnak tűnt számomra, hiszen ekkorra már pontosan tudtam, hogy az én problémám okozója a szénhidrátfüggőségem. Megbeszéltem a férjemmel, kigazdálkodtunk egy havi adagot, és belevágtam. Nem volt könnyű a két hét intenzív program, hiányoztak az ízek, a jó fűszeres husikák, tészták, de mindenért kárpótoltak a leadott kilók, szám szerint 4, és a dicsérő szavak. Azt hittem a könnyített program majd könnyebb lesz, mert lehet enni. Csak az a baj, hogy mindig akkor kell leállni az ebéddel, amikor a legjobban belejönnék a falásba.

Mostanra 6 kg-tól szabadultam meg. Újra elkezdtem rendszeresen sportolni, szinte minden nap pilateszezek, vagy aerobikozom. És olyan jó érzés, hogy ezzel példát mutatok a már majdnem három éves fiamnak. Ő minden nap ott áll mellettem, és csinálja velem a tornát a maga kis esetlen módján. Nekem meg minden nap könny szökik a szemembe, amikor úgy néz rám a családom, mint egy ISTENNŐ-re. Tudom, hogy szeretnek, hogy támogatnak, hogy büszkék rám. És most már nem fogom feladni. El fogom érni a kitűzött célt a kitűzött időre, hogy fitten és egészségesen viselhessem szívem alatt családunk új tagját.

Üdvözlettel: M.B.