Láttam a szomorúságot a szememben

Nem ilyen szeretnék lenni

Az én diétás történetem kettő éve kezdődött: egyszerűen azt éreztem magamra nézve, hogy ez nem én vagyok. A tükörben egy ismeretlen nőt láttam, láttam azt a rengeteg felesleges kilót. És láttam a szomorúságot a szememben, hogy nem ilyen szeretnék lenni.

A plusz kilók nálam is a gyerekek megszületéséhez vezethetők vissza. Amikor megszületett a két gyerekem, utána teljes mértékben megváltoztam. Már nem tudtam azokat a napi dolgokat megcsinálni, amit a gyerekek előtt igen. 30 kg plusz felesleg volt rajtam, ami a mozgásban nagyon korlátozott, nehezebb volt a takarítás, vagy csak elmenni bárhova. A gyerekekkel sem tudtam minden játékban részt venni, mert feszélyezett, hogy nem tudok utánuk futni például amikor bicikliztek. 

De ami igazán szembecsapott, az egy karácsonyi fotó volt. Ott volt az egész család, a gyerekek ültek az ölemben. És nem volt önfeledt a mosolyom. Tükröződött a szememben, az arcomon, hogy én nem vagyok boldog ebben a testben. Itt döntöttem el, hogy valamit tennem kell, hogy egészségesebb is legyek, boldogabb is legyek és a közérzetem is jobb legyen.

Többféle dolgot kipróbáltam

Amikor eldöntöttem, hogy visszanyerem a régi önmagam, többféle dolgot kipróbáltam. Volt, ami segített, de mindig ugyanúgy visszajöttek a kilók. Egyik nap egy drogériában találkoztam először az IdealBody turmixokkal, és gondoltam, hogy egy próbát megér ez az új szer. Megvettem, haza vittem, kipróbáltam, és ez segített. Végre valami és ez nagyon nagy örömet adott nekem.

A mérleg nem volt a barátom a diéta alatt, és azóta már el is hagytam teljesen. Menet közben ugyanis rájöttem, hogy nem is a súly és centik a lényegesek, hanem maga a közérzet, hogy jól érzem magam a bőrömben. Azt gondolom, hogy a szám, amit a mérleg mutat, nem fontos, azt mutassa magának, ne nekem. Sokkal fontosabb, hogy a tükörben már szívesen nézem magamat, de ami ténylegesen előre visz és megadja a napi boldogságomat, az az egyre jobb általános állapotom. 

Új stílusom lett

A diétázáshoz volt egy motivációs ruhadarabom: egy régi rövidnadrág. Van egy kép, amin abban voltam lefotózva, de ahogy jöttek fel a kilók, ezt a rövidnadrágot félreraktam. Az idők során mindig előkerült  a szekrényből és mindig elgondolkoztam rajta, hogy bárcsak ez újra jó lenne rám... És most ott tartok, hogy nem csak újra tudom viselni, de magabiztosnak érzem magam benne, ennyi év távlatából is.

A ruhakollekciómon egyébként sokat változtattam és új stílusom is lett. Mostmár több dolgot megmutatok magamból. 30 kiló plusszal se rövidujjút, se rövidnadrágot, se semmi olyat nem vettem fel, amiben látszanak a hurkák, de mostmár szívesen felveszek feszülős ruhadarabokat is, mert magabiztosan tudom viselni.

Boldogabbak a mindennapjaim

Bár szeretnék még pár kilótól megszabadulni, de már sokkal boldogabbak a mindennapjaim, és még a gyerekeim is boldogobbak, hogy több dolgot tudok velük együtt csinálni. Például ma már nem okoz gondot egy közös játék, egy közös trambulin parti, amiben részt tudok venni úgy, hogy nem fulladok közben vagy nem 5 percig tart az egész. Fél óra-órán keresztül elugrálok közöttük boldogan, így nem túlzás azt mondani, hogy sokkal szabadabb lettem. Magabiztosságot adott ez a sok kiló mínusz.